Skip to content

Szülői felügyelet

A kiskorú gyermek szülői felügyelet vagy pedig gyámság alatt áll.


A szülői felügyelet a kiskorú gyermek gondozásának, nevelésének, vagyona kezelésének, valamint törvényes képviseletének jogát – és kötelességét -, a gyámnevezésnek és a gyámságból való kizárásnak jogát foglalja magában. A szülői felügyeletet minden esetben a gyermek érdekeinek megfelelően kell gyakorolni.


A szülői felügyeletet a szülők együttesen gyakorolják – ellentétes megállapodásuk hiányában – akkor is, ha már nem élnek együtt.


Ha a szülői felügyelet körébe tartozó kérdésekben a szülők nem tudnak megegyezni, közöttük erre irányuló megállapodás nem jön létre, úgy ha a szülői felügyeletet az együttélő szülők együttesen gyakorolják a gyámhatóság dönt. Abba az esetben, ha a különélő szülők a közösen gyakorolt szülői felügyeleti jog tekintetében nem tudnak megegyezni, a döntés – a tizenhatodik életévét betöltött kiskorú tartózkodási helyének kijelölése kivételével – a bíróság hatáskörébe tartozik.


Érdemes tudni, hogy a szülői felügyeletet gyakorló szülő a gyermek kiadását követelheti attól, aki a gyermeket jogtalanul tartja magánál.


A különélő szülőnek és a gyermekének joga van ahhoz, hogy egymással személyes kapcsolatot tartsanak, továbbá a különélő szülő oldalán ez kötelezettségként is jelentkezik, hogy gyermekével rendszeresen érintkezzen. A gyermeket nevelő szülő ugyanakkor köteles a kapcsolattartás zavartalanságát biztosítani.


A kapcsolattartás kérdésében elsősorban a szülőknek kell megállapodniuk. A közöttük létrejött egyezségben ki kell térniük a kapcsolattartás gyakoriságára, annak időtartamára, a gyermek átadásának és átvételének helyére, idejére, a kapcsolattartás elmaradására vonatkozó értesítési kötelezettségre, az elmaradt kapcsolat pótlásának módjára.


Ha a kapcsolattartás kérdésében nincs megállapodás a szülők között, akkor a gyámhivatal, ha pedig házassági vagy gyermekelhelyezési per van folyamatban, a bíróság dönt.

A döntést mindenekelőtt a gyermek érdekére figyelemmel kell meghozni, de vizsgálni kell a gyermek korát, a kapcsolattartásra jogosult egészségügyi, anyagi helyzetét, illetve a gyermekkel való érzelmi kapcsolatának mélységét.